A fájdalom jellege ér- és egyéb betegségekben

A fájdalom volt minden korban a leggyakoribb ok, ami orvoshoz kényszerítette a beteget. Egyéni tűrőképességtől függően oly sok színű és erősségű a fájdalom megélése és oly bizarr annak előadási módja, hogy érdemes mélyebben foglalkozni vele.

Egyes felmérések szerint a felnőtt lakosság kb. 10%-át  gyötrik rendszeresen fájdalmak. Az érsebészeti rendelésünkön megjelentek nagy része végtagfájdalmakkal jelentkezik. Ezek egy része nem ér, hanem mozgásszervi eredetű – ők általában speciális fájdalomterápiát igényelnek, az alapbetegség gyógyítása mellett. Az érbetegek jellegzetes fájdalmairól alábbiak mondhatók el:

1. Az erek nem fájnak, mert nincs bennük fájdalom-érző idegvégződés. Az „úgy fájnak az ereim”-betegpanasz, vagy mozgásszervi eredetű, vagy az érbetegség következményeinek a fájdalmát jelentik.

2. Érszűkületes végtagfájdalmak. A végtag-izomzat elégtelen vérellátása miatt jelentkező fájdalmak, kellemetlen, először izomláz jellegű, később erős markoló, szorító, megállásra kényszerítő, a végstádiumban pedig állandósult, nyugalomban is, éjjel-nappal jelentkező. Nem lehet mással összetéveszteni, annyira jellegzetes a megjelenési formája. A beteg személyisége ezen panaszra görcsöl rá, élete megváltozik, érzi baj van.

3. Vénás eredetű végtagfájdalmak. A vénás elfolyás akadályoztatva van, a vér pang a lábszár gyűjtőereiben, nem mint fentebb, a vérhiány, hanem a túl sok pangó vér okozza a panaszokat: főleg estére jelentkező nem túl erős, de allandó feszülő, nyomó fájdalom, lábszárduzzanattal, úgy érzi a beteg, fel kell tennie a lábát, olyan nehéznek érzi. Éjjel, amikor fekvés hatására a lábduzzanat csökken – lábikragörcsök jellemzőek. Álló foglalkozásúaknál, túlsúlyosoknál gyakoribb.

4. A nem ér-eredetű fájdalmak, melyek leggyakrabban gerinc-eredetűek: A csípő-comb-lábszár külső felszínén lefelé csíkban sugárzó, zsibbadó jellegű fejdalom, nem túl erős, de bizonyos testhelyzetekben állandóan jelentkezik, végtagrázást, masszírozást vált ki sokakban.

A fájdalom szükséges rossz, mely figyelmeztet a bajra. A kiváltó ok az érbetegségek nagy részében megszűntethető – így a fájdalom is magától szűnik. Ha nem érbetegség váltja ki, vagy a kiváltó ok nem gyógyítható, önálló szakma, a fájdalomterápia feladata a betegnek elfogadható fájdalommentességet és életminőséget biztosítani. Mindig figyeljünk oda fájdalmainkra, és ha rendszeresen jelentkezik, forduljunk hozzáértő szakemberhez.